Rosszul emlékszem. De miért?

0
85

Akadnak néha viták családon belül, vagy éppen csak egy baráti társaságban, úgy, hogy mindenkinek igaza van. Mindenkinek igaza van, vagy legalábbis azt hiszi. Tévedhetünk azért is, mert egyszerűen csak rosszul emlékszünk. Az Urbanlegends.hu cikke leírja, hogy miért is lehet ez.

A felejtés az emlékezet lényeges funkciója, amely lehetővé teszi a hatékony működést. A szelekció azonban nem mindig sikeres: néha hasznos információkat felejtünk el, triviális vagy nyomasztó infók viszont megmaradnak emlékezetünkben. Miért?

Daniel Schacter emlékezésről szóló elméletéről már 2006-ban olvashattatok az Urbanlegendsen, akkor azonban csupán két emlékezettorzító “bűnről” írtam. Most – A pszichológia nagykönyve című kiadványt lapozgatva – szembe jött egy gyorsösszefoglaló valamennyi “főbűnről”. Úgyhogy íme egy kis emlékezetfrissítő.

1. bűn: az elhalványulás

Az emlékezet – különösen az epizodikus memória (az események emléke) – idővel megfakul. Ez két tényezőnek köszönhető: pontosabban fel tudunk idézni egy nemrég történt eseményt, mint a távoli múltban történtet; és valahányszor felidézünk egy emléket, agyunk újra feldolgozza, és ezzel enyhén módosítja is.

2. bűn: a szórakozottság

Ez a főbűn az elvesztett kulcsokban és a megbeszélt találkozók elmulasztásában nyilvánul meg, nem annyira a felidézés, mint inkább a tárolás céljából történő szelektálás hibája. Olykor nem figyelünk oda eléggé, amikor cselekszünk (például amikor letesszük a kulcsainkat), ezért agyunk mellékesként kezeli az információt, és nem tárolja el későbbi használatra.

3. bűn: a rövidzárlat

Schacter szerint erről akkor beszélhetünk, amikor egy eltárolt emléket azért nem tudunk felidézni, mert egy másik emlék áll az útjában. Ennek jó példája „a nyelvem hegyén van” jelenség, amikor majdnem – de mégsem – tudunk megragadni egy szót, amelyet jól ismerünk.

4. bűn: a téves attribúció

Néha a bejövő információk túl gyors feldolgozása miatt olyan eseményekre is emlékezünk, amelyek nem történtek meg, illetve pontosan emlékszünk vissza egy sztorira, de azt tévesen helyezzük el a térben vagy az időben. Előfordul, hogy olyan dolgokról hisszük azt, hogy velünk történtek meg, amiket csak hallottunk, és valójában másokkal estek meg (vagy éppen senkivel).

5. bűn: a szuggesztibilitás

Amikor emlékeink engednek a külső befolyásolásnak, és tendenciózus kérdések, sugalmazások hatására soha meg nem történt eseményekre kezdünk emlékezni. Néhány példát erre a jelenségre összegyűjtettem ebben a cikkben.

6. bűn: az elfogultság

Itt szintén torzulnak az emlékek: a személy véleményei és érzései az előhívás pillanatában módosítják a felidézett eseményeket.

7. bűn: makacsság

Ez annak példája, amikor emlékezetünk túl jól működik, és nem tudunk elfelejteni bizonyos dolgokat. Ennek következtében az emlékezetben eltárolt zavaró vagy felkavaró információk újra és újra betörnek a tudatunkba, kisebb szégyent okozó vagy akár rendkívül elkeserítő emlékek formájában.
Schacter szerint ezek a bűnök nem hibák, ezt az árat fizetjük az idő nagy részében jól működő rendszerért. Elmélete szerint az első három „mulasztásos bűn”, vagyis felejtés, az utolsó négy pedig „cselekedeti bűn”, vagyis emlékezés.
Végezetül pedig íme egy – szintén A pszichológia nagykönyvéből kimásolt – ábra emlékeink torzulásáról: