Gombák

0
70

Napi Pilisszántó: Az óriás fatönk, közepén gombák. Vajon hány évgyűrűje volt?

Egy nap a disznó az erdőbe tévedt,
hol évszázados nagy tölgyfa állt,
s a fa alatt egy halom érett
makkal telefalta magát.
Bendőjét pukkadásig töltve,
a tölgy alá hevert a földre,
s böfögve horkolt egy jó nagyot,
majd mikor az alvással jóllakott,
valahogy föltápászkodott, szuszogva,
s a tölgy gyökérzetét elkezdte túrni.
Ekkor egy vén varjú, a tölgy egyik lakója
így szólt hozzá:”Ó, drága disznó úrfi,
mért kezdted el a tölgyet túrni-fúrni?
Ha gyökerét föld nem takarja,
a tölgy holnapra már talán kiszárad!”
“Mit bánom én! – szólt a disznó tovább kaparva –
miért sajnáljam én a fákat,
hisz hasznom nincs belőlük semmi:
én nem fát, hanem makkot szoktam enni,
attól lesz jó kövér a hájam!” Erre
a tölgy ezt felelte:

“Hogyha tovább látnál az orrod hegyénél,
ha egyszer a magasba néznél,
nagyon szégyellhetnéd magad,
mert láthatnád, hogy ágamon terem a makk!”

Őhozzá hasonló az elvakult tudatlan:
minden tudós munkára károg szakadatlan,
a tudomány, a haladás nem kell neki,
nem érzi, hogy ennek gyümölcse élteti.

/Ivan Krilov: Disznó a tölgy alatt/