Nádak a tónál

0
81

Napi Pilisszántó: Szélben hajladozó nádak a tónál, estefelé by Somorjai Ede

La Fontaine: A tölgy és a nád

A nádhoz egy nap szólt a Tölgy:
“Bizony joggal emelsz szót a természet ellen:
rád szállt egy cinke, és a súlya majd letört:
a legparányibb szél ha rebben
és a tó arca ráncot ölt,
le kell hajtanod fejed mélyen:
míg homlokomon, akár Kaukázus orma, nem
csak a nap sugarát veri vissza, hanem
orkánnal is dacol merészen.
Ami szélvész neked, nekem csak fuvalom.
És még ha koronám alatt lehetne élned,
mely oltalmazza a vidéket,
te sem szenvednél oly nagyon:
a vihartól megvédenélek:
ám sorsod inkább a szelek
birodalmának nyirkos szélére vet.
Valóban szívtelen a természet irántad.” –
“Megható – szólt a Nád – e részvét és a bánat:
jóindulatra vall: de ne emészd magad:
nálam a szél félelmesebb tenéked:
én hajlom, s nem török. Te eddig nyakadat
még csak nem is mozdítva nézted
az orkán szörnyű rohamát:
hanem várjuk meg a végét.” Így szólt a Nád,
s rá az égalj alól Észak minden fiánál
vadabb szél zúdul ki, az ég
öle még nem viselt szilajabb csemetét.
Helytáll a Tölgy: Hajlik a Nádszál.
A szél erősít ostromán.
S hirtelen kitépi tövéből
a Fát, melynek feje büszkén az égig ért föl,
s lába lent nyugodott a holtak birtokán.

/Ford.: Rónay György/