Ősszel

0
22

Napi Pilisszántó: A szomszédban élő Czeglédi Gizella képe és hozzá tartozó Ősszel című verse (kivételesen nem saját fotó lett)

A hajnal még szomorkás,
de a reggel csupa mosolygás.
A nap fénye furcsán
imbolyog a kopasz fák csúcsán.

Mennyi bánat és öröm
sok-sok évkörön!
A szőlő édes, mint a méz
a fák levele, mint a réz.

A szüret a dombokon tántorog
a jókedv mindenre rácsorog.
Az ősz még egy kicsit tanyázik
majd a szél szárnyán távozik.

Színes ruhája lebben
nem búcsúzhatna ennél szebben.
A fákról mindent lever
ami az ágakon teher.

A gesztenye gurulva gördül
a dió csörögve csördül.
A nap a fák koronáján át
már mindent lát.

A szerelmesek vére azért forr
elbódítja egy korty bor.
Az őszi nap a szemükbe nevet
s az ajkuk suttog egy nevet.

Az ősz zölden hagyja a fenyőket
az égre meredő előkelőket.
Lába nyomán a táj hangtalan
a domb a mező virágtalan.

Körénk fonódnak az évszakok
nyarak, őszök, telek, tavaszok.
Az egyik ámulatból a másikba esünk
nincs ilyen szerencséje senkinek, csak nekünk.

Szavak és színek IV. kötet 138. oldal
Ősszel: 2009, olaj, vászon, 40x30cm