Napi Pilisszántó: Őszi Vadálló-kövek

E Vad álló kövek, S hol e kőszív dobog,
Lüktető súlyos tövek, Melyben ősi vér robog.

Égbe tart az útja Pilis földi fáknak,
És földszív ám a kútja Az itt nyíló virágnak.

Tündéreknek kertje Ez a csodás erdő,
De balga szemtől rejtve, Hisz arcán homályfelhő.

Látni Pilis valót Tiszta szívvel lehet,
És be nem fogad csalót, Ki benne csak kárt tehet.

De aki meglátja, S megérzi a lényét,
Száját bíz, jól eltátja, Ha megcsodálja fényét.

Árpád atya ott vár Parány Magashegyen,
És múltat elébed tár Hogy érted ő így tegyen.

Száz kérdés erdeje, De a válasz helyben,
Csak lelj rá, hol van helye, És aztán jól tartsd fejben.

Közben hazatalálsz, Pilis szívhez a szív,
Hisz ősi szent helyen állsz, Mely most égi táncra hív.

Fogadd el e táncot, Repülj fel az égbe,
Zúzd szét hát földi láncod, És légy szabaddá végre!

Égi országalmával, A kín többé nem mar
S az Égnek oltalmával, Légy újra naggyá magyar.

/Hőgyes Károly: Dobog a kő/