Pilisszántó faluközpont

0
39

Napi Pilisszántó: A faluközpont

Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne.

Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség.

De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak, Szinte reng belé az ablak.

„Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifju babám!

Húzd rá cigány, huzzad jobban, Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet!”

Bekopognak az ablakon: „Ne zugjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy.”

„Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba!…
Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért is!”

Megint jőnek, kopogtatnak: „Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg.”

Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének S hazamennek a legények.

Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma
(Szatmár, 1847. augusztus.)