Szél-hegy

0
145

Napi Pilisszántó: Mezők a határban, távolban a Szél-hegy

Kisfaludy Sándor (1772-1844): Boldog szerelem V. ének (részlet)

Szeretem én, a mezőben, Mely áldással terhelve,
Vélni magam egy erdőben, Magas rozstól elnyelve;
S látni czifrán tarkálni ott A cyánát és pipacsot,-
S egy lappangót hallani,
Pitypalattyot mondani;

Látni a szél fúvalmában A gabona tengerét
Hányni zörgő tódúltában Zöld hullámi ezerét:
Látni a föld szőnyegében A nagy mestert nagy mivében,-
Hallni madárhangzatban,
Szívni virág-illatban.

Szeretem a természetet Nézni teremtésében,
A tenyészet – s érlemetet Látni menten-mentében:
S mint pacsirták, úgy reppennek, Súgárához az istennek
Háláim az áldásért,
Melyet rám is bőven mért.

Szeretem én bíborúlni Látni reggel rózsáját
A hajnalnak, mint pirúlni Egy szép hölgynek arczáját,
Midőn első reggel kél fel, Aurorának szemérmével
Kedvesének karjából,
Hymen rózsa-ágyából.

S ily hajnalkor szeretnék én Lízám mellől elszökni,
És magamat, lóra vetvén, A szabadba kilökni;
S az illatos levegőben, Harmat-gyöngyös zöld mezőben,
Örömimből üdűlni S meg
– fészkembe kerűlni.

Szeretem én, pompájában Kelni látni a napot,
És jóltévő pályájában Minden dombot és lapot
Elönteni világával, És tüzének hatalmával
Tenyészteni, érlelni,
Táplálni és nevelni.