Színes Szántó

0
39

Napi Pilisszántó: A falu most vidám színekbe öltözött

Két emberfajta él, az egyik – önmaga elöl elmenekszik,
a másikhoz nem ér a lárma, mert elrejtőzik önmagába.

Az egyik élete malom: mindent felőrlő izgalom.
Rohan, s az élet fut vele, pénzcsörgető kacér zene
kíséri éjjét, nappalát, s agyába őrli vad dalát.

Izzítja egyre a kohót, és épít felhőkarcolót,
és épít büszke tornyokat, és szédít messze ormokat
(telefon, autó, lift, vonat). S az élet mégis elrohant:
mit ér a szikratávíró, mit ér a tőzsde, rádió,
a gép-órjások mind mit érnek? Az érctraverzek égig érnek,
a reklámfények égig érnek, a villanydrótok égig érnek,
az Istenig föl mégsem érnek s a gyertyák mégis tövig égnek.

A másik élete: falu. Nádfedelű. Meszelt falú.
A két szeme két tiszta ablak: reggeltől-estig nyitva vannak.

Vagy felnéznek a fényes égre, vagy mindkettő a rétre néz le,
s körös-körül oly halk a béke mint messzi csermelyek zenéje.

S bárhogy forogjon a világ: a réten mindig lesz virág.
És harsoghat a dáridó, s épülhet sok száz emelet:
itt él tovább a szeretet és Isten jár a kert alatt.

A falu mindig megmarad, A falu mindig egy marad:
A falu mindig szent marad!

Wass Albert: Szent a falu (1930)