Vidéki ősz

0
23

Gani Zsuzsanna: Vidéki ősz

Milyen szépséges lett a rőt-bronz erdő,
erről susognak édesen a fák.
Őszillatot lehel a futó felhő,
korhadt fát vágnak az agg nagyapák.

Berek szélén egy meszelt vályogház áll,
rajta szalmából készült zsúpfedő.
Éjjeli bátor pitvarból továbbáll,
padon pipázik egy betévedő.

Ragyog az ég, kiskertben sír a nyárfa,
verandán kas s véndő árválkodik.
Kacsaúsztató üresen kong, árva,
veréb tengerivel duhajkodik.

Sut mellett áll pulya fa-ló hintaja,
apja keze munkájától szépült.
Sparhelten friss tésztát süt édesanyja,
kicsit pihen, miután elkészült.

Tacsi néha vakkant egyet, kutyabaja,
farakáson kakas kukorékol.
Nem hallatszik ide a város zaja.
csak az a vén, nyugtalan ősz topog.

Magányos a gémeskút is, bóbiskol,
körötte csend van, a szél sem rezdül.
Alszik az avar, fán egy hang kuvikol,
idő fut, mint a nyúl, messze repül.