Tamási Áron, Vörösmarty, Illyés Gyula, Csoóri és Moravcsik a magyar érettségin

0
70

Ma a középszintű magyar nyelv és irodalom írásbeli vizsgájával megkezdődött a 2015-2016-os tanév érettségi időszaka 77 ezer (OH információi alapján), a tudásáról számoz adni kívánó diák számára.

A vizsga 240 percig tart, amely alatt a vizsgázóknak két feladatlapot kell kitölteniük:
a szövegértési feladatokra 60 percet, a szövegalkotási feladatok elvégzésére pedig 180 percet használhatnak fel.

Az eduline.hu információi szerint az első hatvan percben, azaz a szövegértési feladat keretében,  Moravcsik Gyula: A papíruszok világából című könyvének egy részét kellett értelmezniük az érettségizőknek. A portál szerint a papiruszokról szóló feladat kevés szakkifejezést tartalmazott, így a mondatok a diákok számára könnyen értelmezhetőek a portálnak nyilatkozó magyartanár szerint.
A diákok miután beadták a szövegértési feladatlapokat, 9 órakor kezdhették meg az érettségi második felét, a szövegalkotási feladatlap kitöltését.
A szövegalkotási feladatban az érettségizől három eltérő típusú, műfajú és témájú szövegalkotási feladatból válaszhattak egyet: műelemzés, összehasonlító műelemzés és érvelés:

Műelemzés:
[modal-link type=”button”]Tamási Áron Szerencsés Gyurka[/modal-link] című novellájának elemzése
[modal-content]SZERENCSÉS GYURKA Volt egyszer egy ember s egy felesége neki. Annyira mentek ketten, hogy rendes időben egy gyermekük született. Úgy hívták, Gyurka. Jóféle gyermek volt Gyurka. Példája a bölcseknek már zsenge korában. Kicsivel beérte s kézen-közön felnőtt. Magához való ésszel is rendelkezett. A dolgot nem szerette, igaz; de ezt Isten akarata szerint, az apjától örökölte. Addig s addig, hogy legény lett belőle. Vándorlásra adta magát. De csak akkor látta meg, hogy milyen a világ. Az egyik háztól ugyanis elküldték, a másiknál nem adtak neki enni, a harmadiktól dologgal riasztották el. Valami vén székellyel találkozott egyszer. – Hó! – mondta neki kurtán, mert fárasztotta a sok beszéd. Az öreg megállt s ráhunyorított: – Te ki vagy, hogy nekem úgy “hógatsz”? – Én álomfejtő. – Álomfejtő? No ügyelj, mert attól büdösödik a hal – mondta a székely. Még egyet-kettőt mondtak egymásnak, de nem találtak össze, s tovább mentek. Ekkor egy úr jött s Gyurka felbiztatta: – Ejtsen el egy piculát, hogy kapjam meg! – Eredj s dolgozzál! – felelte az úr. Erre otthagyta őt is s elment s lefeküdt az erdőben egy fa alá. Aludt hét esztendeig s akkor valami kutyák felriasztották. Morgott nekik Gyurka, hogy még aludni sem lehet ebben a világban s elindult ismét. Elért egy faluba, s ahogy vánszorgott keresztül azon, hát az egyik kapuban, valami rovásos széken, módosan üldögél egy ember. – Nem kell magának egy szolga? – kérdezte Gyurka. – Gyere s állj bé! – mondta az ember. Megegyeztek, aztán jóllaktak s ittak reá. Másnap szántani küldte két ökörrel Gyurkát a gazda. Ő kiment, s egész nap döglődött a falu végin, s este hazament. – Mennyit szántottál? – kérdezte az ember. – Fel én az egészet – felelte Gyurka. Így szántott három napig szájjal. Akkor titkon kiment a gazda, s észrevette a nagy csalást. Nem szólott semmit Gyurkának, csak egy kutyát adott másnap melléje. Kimentek négyen ismét a földre. Gyurka leállította az ökröket s ismét le akart feküdni, hogy szántson, de amint ezt tette volna, hát a horgasinába jól beléharapott a kutya. – Bolond vagy-é? – nézett a kutyára Gyurka, de az eb nem tágított. Erre felállott a legény, s így szólt: – A kutyamarás nem jó, de a munka olyan sincs. Azzal kirázta a tarisznyát, s a szalonnát is odavetette a kutyának. – Isten maradjon veletek! – köszönt az ebédelő kutyának és a két ökörnek, s ismét elbaktatott a világba. Bolygott elé s hátra valami hét esztendeig. Akkor olyan álmot látott, hogy kicsi isten lehet, csak akarni kell. A kezeit hátra tette tehát, mint a kitalálók, s szép leptiben megindult egy óriás mezőn keresztül. Egyszer elért egy nagy folyóhoz, s annak a partján leült. Olyan erősen kezdett gondolkozni, hogy sült el belé a feje. Amikor mégis látta, hogy semmit sem tud kitalálni, eleresztette magát, mint a többi tárgyak a világban. Szemlélődött s várta, hogy a nagy természet mutassa meg, mitévő legyen. Így üldögélt napnyugtáig, amikor nagyot csobbant a víz. Lassan arra nézett, s hát kacagó halak játszadoznak. Egy pillantás alatt megkívánta létüket; s bízva az Istenben is, hirtelen befordult a vízbe, mint a csutak. Nyomban érezte, hogy a farka megnőtt s meg a lebernyegek is az oldalán. Úszni kezdett tehát s folyton csak vizet ivott volna, mint az igazi halak. – Ha én nem vagyok hal, akkor senki! – mondta örvendezve s még sebesebbre fogta az úszást. Nem telt belé két perc s már seregestől körülvették a kicsi s a nagy fürge halak. Hideg, gyilkos szemekkel nézték s azután marni kezdték. – Hé, testvérek! – mondta Gyurka, de a szavával sem javított semmit a dolgon. Erre fújni kezdte mérgesen a vizet s menekült a part felé, ahogy csak tudott. Ott szárazra vetette magát s talpra támaszkodott. – Isten veletek! – köszönt a halaknak is, majd ismét hátratette a karjait, hogy kitaláljon valami egyebet, s megindult. Mendegélt az áldott napon, amíg a víz leszáradt róla. Akkor újból lefeküdt s látni kezdte az álmokat, egyiket a másik után. Valami hét esztendőt aludt által emígy, de akkor érezni kezdte, mintha rágná a két fülit valami. Mozdulni akart s hát bajosan megy. Kinyitotta a két látóját s hát a leforgó esztendők alatt úgy felverte körülötte a helyet a fű s úgy béfonta őt is, hogy a legénykedés nehezére esik. Kiáltott egyet s nyomban hat nyúl szökött ki a feje mellől. Erre gondolt ő is egyet s mozgatni kezdte az orrát s a két fülit: s egy pillantás alatt olyan baknyúl lett belőle, mintha aranyfüvön nevelkedett volna. Örömében toppantott a jobbik lábával s erre nyomban egy másik nyúl került valahonnét melléje. Éppen javában barátkoztak, amikor feltűnt egy fegyveres ember. – Gyere, fussunk! – szólott Gyurkának a másik. – Fusson más – mondta Gyurka, mert nem szerette pazarolni az erejét. Erre a másik elfutott, ahogy csak tudott. Ő pedig megmozgatta kacagva a bajuszát, rögtön két lábra állott s kivetette a mellét is, mint aki legény a talpán. Megindult ismét s ment, mendegélt. Egyszer elérkezett egy gyönyörű egyenes útra, s amikor kilenc nap és kilenc éjjel folyvást egyet ment azon, leült nyugodni egy kőre. Itt kiült egy telet s egy tavaszt egy helyben, s a nyár derekán éppen indulni akart újra. Előretette az egyik lábát és elnézett az útvonalon előre. De akkor meglátott valami leányt, amint igen kellemesen mozgott messze. Fiatal lehetett, mert gyorsan aprított, s a fejét peckesen hordta. Gyurka érezte, hogy egyszerre megfutamodik benne a vér. Rég az ideje, hogy nem látott volt efféle igézetes népet. S legalább ezt az egyet nem akarta elszalasztani. A feje berregni kezdett, mint a motor. A két karját meglebegtette, a lábát behúzta maga alá, s hát abban a percben egy fecskemadár lett belőle. Felrepült, s keringeni kezdett a leány feje felett. – No, Gyurka, most csirikolj! – biztatta magát, s kezdett énekelni. Egy kicsi idő múlva akkora bátorságot vett, hogy a leány vállára szállott. Ott berzengetni kezdte a tollát, s nagy gyönyörűségében folyton énekelt, miközben a leány nagy szeretettel simogatta. Egyszer aztán a tenyerébe vette a leány s bétette a kebelébe. – Helyben vagyok! – örvendezett Gyurka, és rebesgetni kezdte a tollát. Aztán végső helyet keresett magának. Amikor azt megtalálta, lustán magára húzta takarónak a szerencsét és álmodozni kezdett. Ma is ott álmodozik bizonyosan. Jobb helyet a földön nem is találhatott.[/modal-content]

Összehasonlító műelemzés
Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez és Illyés Gyula Bartók című műveinek összehasonlítása

Érvelés:
Csoóri Sándor: Nomád naplójából című művének szövegrészlete alapján

 

Az érettségizőknek a választott feladatokat  500-1500 szó terjedelemben kell megoldaniuk.

Az elmúlt évek érettségizőinek számbeli alakulása:

[infogram id=”36059fe6-494d-4d3e-a814-f8c07e227a53″ prefix=”gWb” format=”interactive” title=””]

forrás: Oktatási hivatal, MTI