Családi Bábos Napon jártunk Zsámbékon

0
110

A mindennapos bábszínházi csoda – a nyilvánvalóan ember teremtette, holt anyagból készült figurák életre kelése.

(Szentirmay László Nevelés kézzel-bábbal, 2005., )

Valóban. A bábszínház varázsa az az utánozhatatlan csoda, melyet maga a bábszínész teremt meg, amikor a bábokat mozgatva megeleveníti azt a varázslatos légkört, melyben eltűnik az ember, és a szemünk előtt kel életre a mese.  Kicsit és nagyot ragad magával észrevétlenül, mígnem a felnőtt is azt veszi észre, hogy gyermeki rajongással éli bele magát a mese minden percébe.

A mesemondás ősi misztériumát hivatásos mesemondók, bábművészek elevenítették meg Zsámbékon. Egy napra négyszögletű kerekerdővé varázsolták a Zárdakertet szombaton, július 23- án, ahol első alkalommal, és hagyományteremtő rendezte meg a Zsámbéki Színházi Bázis a Családi Bábos Napot.

Nagyon jó programnak ígérkezett, így eldöntöttük, hogy ez a nap a bábokról és a mesélésről fog szólni. 7 éves csemeténk teljesen be volt zsongva, így minden megvolt egy kellemes családi programhoz. Az egyetlen tényező, amivel nem számoltunk az a felhőszakadás volt, ami a délelőtt folyamán elérte a térséget, így jócskán csúsztunk mi is az indulással. Kettő óra volt, mire odaértünk, az árnyas fákkal benőtt Zárdakertbe.Sajnos beértük az esőt, mert ott még javában esett, áztatva a bábosokat, akik töretlen buzgalommal és mosollyal játszották Babszem Jankót. A közönség megfogyatkozott ugyan, de sok gyerkőc inkább párnát tett a fejére, mintsem, hogy otthagyja a mesét. A bábosokat nem kedvetlenítette el az eső: lendületesen, buzgón meséltek, báboztak Babszem Jankóról, olyannyira, hogy végül már én is azon szurkoltam, hogy elnyerje a királykisasszony kezét.

A bábelőadás véget ért, és Simon Kata invitálta a gyermekeket felnőtteket táncolni, míg a Mikrópódium felkészült az előadásra. A talpalávalót Ladányi Ferenc és a Pergető zenekar húzta. A gyerekek örömmel álltak be a táncba, hiszen a lendületes rigmusok igazán csalogatóan hatottak mindenkire. Az előadások között a gyerekek és a felnőttek a TekergőTéren próbálhatták ki ügyességüket egyedi tervezésű ügyességi játékokkal.

A Mikropódium műsora számomra igazi meglepetés volt. 15 órára az eső is elállt így esernyő nélkül élvezhettük Lénárt András előadását, aki  saját készítésű kicsiny bábjait egyedi technikával mozgatta, és elbűvölő játékával mindenkit elvarázsolt. A delfin karikát ugrott, a bohóc harmonikázott, tányért pörgetett, a balerina kecsesen táncolt. Az előadás végén a gyerekek nagy örömére lehetőség volt megnézni közelről a bábokat, a balerina pedig egy pillangó kecsességével lejtett táncmozdulatokat hol egyik, hol másik kislány vagy kisfiú tenyerén. A 150 nemzetközi fesztivált megjárt parányi bábszínház hatalmas sikert aratott.

A Mikropódium műsora alatt a Báb-Szín-Tér állította fel paravánját a Zárdakert másik végében. Így a közönség egy elegáns hátra-arc után már készen is állt arra, hogy élvezze a műsort. A gyerekek kitüntet helyen, a színpad előtt leterített ponyván, vastag székpárnákon foglaltak helyet.  Simon Kata és a Pergető zenekar ismét megmozgatott kicsiket és nagyokat. Igazi örömtánc kerekedett a nézőtér közepén. A melegen mosolygó nap egyre több embert csalogatott ki a nézőtérre, így 16 órára már egész kis sokadalom várta, hogy Vitéz László végre bemutassa félelmetes erejét. Pályi János bábművész vicces, bűvészmutatványokkal tűzdelt játékot rögtönzött a paraván előtt. Nem csak a gyerekek, de a felnőttek is gurultak a nevetéstől. Végül aztán megérkezett a piros ruhás, piros sipkás vitéz, hogy félelmet nem ismerve, szinte gyermeki naivitással, és egy szál serpenyővel leterítsen két ördögöt, kupán vágja Lucifert, kinyiffantsa a szellemet, sőt még a halált is legyőzze.  Végül megőrölte a lisztet , és még a szószegő molnárt is megleckéztette… Mindenki ismeri a történetet, mindenki tudja ki is az a Vitéz László, mégis mindenki úgy izgulta végig a darabot, mintha most először látná. Pályi János  Blattner-díjas bábművész Kemény Henrik munkásságához méltóan vitte színre, akarom mondani paraván mögé a mesét.

A nap és az est fénypontja kétségtelenül a Márkus Színház Égig érő fa című meséje volt, mely bábos színielőadásként került a színpadra. A bábok nemezeléssel készültek, és a színészek hol egyiküknek, hol másikuknak kölcsönözték a hangukat. A tündérmese felemelt minket az égig érő fa ágai közé,  láttunk három fejű sárkányt,  etettünk táltos lóval parazsat, sőt még lovagoltunk is a táltos lovon Jánoskával, aki legyőzte a sárkányt akit a daliás vitézek még csak meg sem tudtak közelíteni. A gyerekeket is bevonták a mesébe: zsákokat dobáltak, és “darazsakon tapostak” hogy a sárkány ereje elvésszen. Az ősi archaikus elemekkel tűzdelt tündérmese minden mozzanatát élvezték a gyerekek. Csillogó, tágra nyílt szemmel, és tátott szájjal élték bele magukat a mese minden percébe, és a képzelet szárnyán messzire utaztak. Volt aki egész nap kint volt, és bizonyosan fáradt volt már, de a világot járt művészek olyan varázslatos légkört teremtettek, hogy a kicsik feledték a fáradtságot.

A napot Simon Kata és a Pergető zenekar zárta, közös táncra invitáltak mindenkit. Kicsik és nagyok, apukák és anyukák, fiatalok és idősebbek kézen fogva táncolták körbe ezt a varázslatos kerek erdőt, mely egy napra a bábok és a mesék birodalmává változott.

 

Őszintén reméljük, hogy sikerül hagyományt teremteni! Jövőre gyertek el Ti is – mi biztosan ott leszünk!