Home Színes Világosság Szántó felett – Hol épült a Pálosok első, Szent Kereszt kolostora?

Világosság Szántó felett – Hol épült a Pálosok első, Szent Kereszt kolostora?

0

Mottó: Szeretem annyira szülőfalumat, hogy hivalkodást, elismerést és jogaimat feledve, csak a kötelességemet érzem iránta!

A Pilis hegység főleg természeti szépségei, kulturális rendezvényei és a főváros közelsége miatt kedvelt célpontja a kirándulóknak. Az utóbbi években bővült a térség vonzerejének választéka, új elemként erősödik az ún. szakrális turizmus. Az elanyagiasodott, erkölcsileg meggörnyedt társadalomtól elcsüggedő ember igényli és keresi a biztos pontot, lelkének békéjét, igényesebb erkölcsi értékeket és a nemzeti büszkeségét, melyeket lassan már csak a múltban találja meg. Olyan segélykiáltás ez, mint a pusztába kiáltott tárogató hangja.
Úgy tűnik, a Pilis kitűnő terep eme hiányérzet kielégítésére. Bár a Pilis hegység egységes kultúrtörténeti hely, településeinek megvannak a saját, egyéni titkai, melyek iránt a társadalom minden rétegéből annál többen érdeklődnek, minél szánalmasabb a világ odakint.
Pilisszántó egy darabkája ennek a titokzatos pilisi légkörnek, melynek természetesen én is csodálója vagyok. Lejegyzett gondolataimmal hozzájárulni szeretnék a hegység múltjának teljesebb megismeréséhez, felderíteni szakralitásának okát. Vékony mankót kínálni a kilábalóknak, hátha egyszer már kigyógyulunk a történelmi sántikálásunkból.
Mások, egymástól független kutatók, Pilis és egyben hazánk történelmi múltja iránt érdeklődők munkáinak szeletkéi egyszer talán egységgé kovácsolódnak, és fény derülhet a hegység Kárpát- medencében betöltött jelentőségére.
Az utóbbi időben megszaporodott lelkes amatőr nyomkeresők, a dolog természetéből fakadóan, olykor vitatott, olykor meglepő eredményei egyben közösek: a rejtély itt van a Pilisben! Ezt tagadni már nem lehet a hivatalos szakma hiúságának csak a mundért védő ellenállásával. Őseink iránti alázattal, érthető válaszokat kell keresnünk közösen a felmerülő új kérdésekre!
Magam részéről jó szívvel osztom meg gondolataimat, elnézést kérve szülőfalum iránti érthető elfogultságomból eredő lelkesedésért!

Hol épült a Pálosok első, Szent Kereszt kolostora, ahol megszületett a Rend?

„Kinek nincs múltja, hová ülteti a jövendőt? Mely mélyebb földet kíván, mint a jelennek arasznyira ható kérge!” Ez az idézet indított el minket Pilisszántó monográfiájának megalkotására 1996-ban. Lakóink addig nem ismerhették saját történelmüket így összefoglalva, csak amennyire az emberi emlékezet vissza tudott nyúlni. Úgy gondolom, hogy egy közösségnek, mint a falu tagjainak egymáshoz való viszonya, a szántói, de mondhatnám a nemzeti öntudatnak legerősebb összetartó ereje: saját múltjának ismerete és tisztelete.
Az idézet szellemisége ifjúkoromtól kezdve tartja megfertőzve elmémet.
Falunk múltjának kincsestára újabb és újabb szívet melengető meglepetései, izgató titkai bűvölnek el, és tartanak szülőfalum önként vállalt lebilincselő fogságában. Monográfiánk megírására felkért hivatásos történész akkor úgy ítélte meg, hogy falunk jelentéktelen település volt történelmünkben.
Minél régebbi adat kerül elő, annál nehezebb magyarázatot találni rá, bizonyítani hitelességét. Hamis múltra pedig csak hamis jövőt lehet építeni. A legnagyobb jóindulat mellett is könnyen előfordulhat tévedés, amely a kevés adat, az ismeretek hiánya, netán a mindenáron való eredmény elérés figyelmetlen lendületéből, a fantázia túlzott elszabadulásából fakadhat. Néha azon aggódom, hogy a szerzett külső információ hiteles-e? Nem ismeretlen a legszomorúbb eshetőség sem, a szándékos történelemhamisítás.
A szántói monográfia szerkesztésekor első kérdésként merült fel bennem: hol, mikor szerepel először írásos formában falunk neve? Pilisszántó a Pilis hegység térképén a Duna által átölelt szív alak déli csücskében fekszik. Meg az enyémben!
Szántó első említése azokban a krónikákban találhatók, melyek arról értesítenek, hogy Boldog Özséb Szántó mellett építette hetedmagával Szent Kereszt nevű kolostorát. Mindez 1250-ben történt. Ők heten keltették életre a magyar nemzet értékeit legerőteljesebben védő és képviselő Pálos rendet, a szeretet közösségét. A Székely rovásírástól eltérő sajátos „Pilisi Pálos rovásírást” róluk nevezték el, melynek számos emléke a Pilis hegységből került elő, de Paraguay barlangjai is ismerik.
A Rend alapítója az esztergomi születésű, kanonoki rangra emelkedett Özséb, akit szívesen kerestek fel a pilisi erdők barlangjaiban lakó remeték. 1246-ban elhagyta rangját, előkelő pozícióját, és Vancsai István érsek hozzájárulásával Ő is bevonult remete barátaihoz a Pilisbe. Hat társával Szent Kereszt elnevezésű kolostort épített Szántó közelében. Kezdetben a Pécs melletti Patacs monostor reguláját használták a magukat Szent Pál remete rendjéhez tartozó pilisi remeték. Özséb, a rend főnöke, a pápához ment 1262-ben, hogy elismertesse vele a Pálos rendet. Tekintélyes pártfogói közbenjárására a pápa felhatalmazásával a veszprémi püspök, Pál adott nekik regulát, melyben megszabta a rend szabályzatát. A rend hivatalos jóváhagyása csak 1308-ban történt meg. Ők voltak a Szent Kereszt egyházban lakó remete testvérek. Boldog Özséb 1220-ban született és 1270. január 20-án halt meg. Testét február 20-án temették el az általa alapított kolostorban. A pálosok címerében szerepel a csőrében cipót tartó holló, amely etette a remetét, az oroszlán pedig kikaparta a remete holt testének sírját.
Történelmünkben éppen ezért volt legsürgősebb dolga minden hazánkra támadó ellenségnek a Pálos rend megsemmisítése. Ez az első, az ősi kolostor volt az éltető erő forrása, reménysége, azoknak a királyoknak, akik számára mindenek feletti értéket jelentett a magyar nemzet szolgálata. Itt temették el a rend első három főnökét Boldog Özsébet, Istvánt és Benedeket. A tatárjárástól elpusztult ország újjáépítéséhez IV. Béla ebbe a kolostorba járt erőt meríteni. Az utána következő királyok is nagy becsben tartották ezt a helyet.
Akkoriban ilyen fontos templomot, illetve kolostort nem hiszem, hogy egy véletlenszerű földrajzi pontra építettek. A szakrális tartalmában egyébként is gazdag Pilis-hegységen belül kitüntetett, szent hely kellett legyen az a pont, ahol az első pálosok szellemisége legközvetlenebbül találkozhatott Istennel. Itt volt meg az a történelmi háttér, amely megalapozhatta a Pálos eszmeiség születését egy ősi ideológiai környezet következményeként. Vajon miért épp Szántót választotta a szeretet közösségének megalapításának helyszínéül B. Özséb?
Vessük csak össze ismereteinket és keressünk köztük összefüggéseket. Ezernyi év, ezernyi kilométer ellenére létezett kapcsolat a rokon népek között. A szántói Pálosok ős atyja a III században élt Thébai Remete Szent Pál.
A 113 éves korában, Kr. u. 341-ben elhunyt remetének a holtteste körül évszázadokon át mindenféle bonyodalmak, viszályok adódtak. Fejét leválasztották Bizáncban őrzött testéről, melyet Prágába vittek. Itt felismerhetetlenné próbálták tenni, haját, szakállát levágták, csakhogy a magyarok eltévesszék, és más fejet vigyenek haza. Nagy Lajos király velencei és nápolyi háborúskodásának egyik hozadéka ugyanis az volt, hogy ereklyévé magasztosult testét megszerezte az országnak. Országos, ünnepélyes keretek közt helyezték el Budaszentlőrincen a Pálos kolostorban. Miért volt olyan fontos nekünk Remete Szent Pál Dél Egyiptom sivatagjából?
A még Nimród által alapított Scythopolisból származó magas rangú szkíta nemes ember volt. Épp keresztényi üldöztetése miatt kényszerült remeteségbe. Felső-Egyiptomot választotta új otthonának, ahol Ámon temploma, a Naptemplom misztériuma ugyanarról beszél, mint Csíksomlyó pünkösdi Napvárása, és mint Pilisszántón a sumér nyelvű dűlőnevünk: Ziribár. Remete barlangjának falán a Teremtő Isten ábrája, a mi Szent Koronánk pantokrátora van festve két oldalán a Nap és Hold, melyet néhány éve Vörös Győző magyar régész fedezett fel, és amelynek másolata a gellérthegyi Pálos kápolnában látható. Pantokrátor ábrázolás ugyan előfordult máshol is a világban, csak többnyire Nap és Hold ábrázolás nélkül, és ez leszűkíti a rokon keresést.
Szent Koronánk titokzatos története ilyen ősi múltból eredne? Ezek szerint Szent István koronáját mégsem a pápa csináltatta műhelyében újonnan, mint ahogy a többi európai királyoknak? Mitől volt első királyunknak olyan kiváltságos tekintélye újonc keresztényi királyként, hogy a pápának feltételeket szabhatott, függetlenségét megtartva nem lett a hűbérese, apostoli jogokat, püspökök kinevezési jogát kapta, ami egyetlen egy korabeli uralkodónak sem adatott meg? Azt a koronát kérte és kapta, amely őseink jogán járt neki.
Amint látjuk a vérségi kapcsolat nyomon követhető! És ennek a távoli, misztikus rokonságnak most Pilisszántó adott szállást. Első vidéki gondolatom az volt, hogyan juthatott el innen a pilisi remeték kapcsolata Thébába akkor, 1250-ben? Ráadásul már egy ezer éve halott, elfeledett remetéhez, az egyiptomi sivatag ismeretlen barlangjába? Mi közünk lehet egy távoli barlangi remetéhez?
A hivatalosan elfogadott tézis ma az, hogy Boldog Özséb első, un. Szent Kereszt kolostora Klastrompusztán van, Kesztölc mellett. Ennek a fontos kolostornak a helyszínét további adatokkal pontosítják. Úgy, mint: „hármas barlangnál”, „Esztergom mellett,” „hegynek orma fölé,” „patak mentén.” Természetesen engem, mint szántói lakost, elsősorban a „Szántó mellett” adat foglalkoztatott a legjobban. Kutatgatásaim során észrevettem, hogy a kutatók nemigen boncolgatták a két szó értelmezését. Filozófiai fejtegetések foglalkoznak a „hármas barlang”, a „hegyek orma fölött”-ről, a patakról, az Esztergom mellett vagy nem mellett-ről, de a két szó „Szántó mellett” filozófiája mindenkit hidegen hagyott. Számukra természetesnek tűnt, hogy a kesztölci kolostor vagy a pilisszentkereszti kolostor Szántó mellett van, de nyilvánvalónak tűnt az is, hogy tágabb értelemben Szántó, Esztergom mellettinek is fölfogható, ha messzebbről nézzük.
Arra gondoltam, miért nem mondják Klastrompuszta kolostorát Kesztölc mellettinek, hanem a távolabb lévő Szántó mellettinek. Holott Kesztölc község már 1250-ben is meg volt, ahhoz van közelebb, ráadásul Kesztölc és Szántó között van egy Csév is, amely ugyan akkoriban nem biztos, hogy köztünk volt, de ha nem Csév, akkor Csaba határa is érintett volt a térségben. Ennek ellenére a Szent Kereszt kolostort következetesen Szántó mellettinek írják. Vajon miért volt Szántó olyan kedvenc helye a krónikásoknak, ha minduntalan hozzá igazították a kolostor helymeghatározását? Mi volt Szántón az a „világítótorony”, amiért a térség útmutatójaként folyton rá hivatkoznak, de róla, magáról nem írnak. Talán mert abban a korban mindenki számára nyilvánvaló volt fontossága, nem kellett azt külön magyarázni, mint ahogy most azt mondanák, hogy Szántó a főváros mellett van, mindenki ismeri a fővárost, nem kell róla beszélni, jó támpont Szántó helyének beazonosítására.
Első hallásra egy elfogult lokálpatrióta nagyképűségének látszik a felvetésem, csakhogy számos érdekes jel igazolja, hogy nem alaptalan az elragadtatásom-szülőfalum iránt.
Mai napig a történelemtudomány úgy tudja, hogy Pilisszántónak soha a történelemben semmilyen szerepe, fontossága, jelentősége nem volt. Egy jelentéktelen, aprócska település. Én azt hiszem, hogy Szántó ill. Santo, Zanthou vagy Zanthow (neve több írott formában ismert) igenis fontos szerepet töltött be a Pilis kultúrtörténeti múltjában.
A kérdés nem hagyott nyugodni. A most már erre kihegyezett fülem, szemem az ideillő és elérhető hírt, információt összegyűjtötte. Ha az előkerülő leletek kézzelfogható fizikai anyagának elemzése nem ad biztos magyarázatot a temetőnk romjainak eredetére, megpróbálom az elmélet, és logika következtetéseivel kiegészítve beleilleszteni azokat történelmünk fehér foltjaiba. Azt is látom, hogy tiszteletre méltó, komoly kutatók elemzéseiben olykor ellentmondások, de leginkább csak találgatások vannak. Nem csoda, hisz van a pálosoknak egy Szent Kereszt kolostoruk, van egy (Pilis) Szentkereszt nevű falu Szántó mellett, ahol kolostor romjai vannak, melynek falai közt egykor pálosok voltak, akiknek holló madaruk a pilisszentkereszti címerben is szerepel. Ezért teszik egyesek Boldog Özséb Szent Kereszt nevű kolostorát Pilisszentkeresztre, hisz stimmel, Szántó mellett van! Csakhogy Pilisszentkereszt 1250-ben nem létezett és még 1740-50-ig sincs itt falunak mondható település. Létezik viszont egy cisztercita kolostor, mely előbb épült 1250-nél. Ebbe a kolostorba a török elvonulása után visszaszivárgó pálosok beköltöztek, eltévesztve az 1690-re már elpusztult eredeti kolostorukat. Aztán a kolostor közelében, éppen a szűkülő határuk miatt, terjeszkedni kényszerülő és itt letelepülő szántói lakók által kialakuló települést elnevezik Szent Keresztnek az általuk nagyra becsült ereklyének, a Szent Keresztnek a tiszteletére. A Pilis előnév csak a XIX. század elején került a pilisi község nevek elé.
Feltételezem, hogy a pilisszentkereszti kolostornak semmi köze nincs az eredeti ún. „Szántó melletti” Szent Kereszt tulajdonnevű első Pálos kolostorhoz. Akkor hol van a „Szántó melletti” kolostor? Következésképp két kolostor kel, hogy legyen a térségben.
Most menjünk át a Pilis kesztölci oldalára. Bártfai Szabó Lászlótól olvassuk: 1393-ban Zsigmond király parancsára kirendelte Gergely papot „azon birtokrészek, amelyet a Szántó mellett élő szentkereszti pálosok az ő csabai, az esztergomi kpt. pedig Kesztölc birtokához tartozónak állít, határait megjáratta és a peres részt két félre osztotta.” Ebben az idézetben nem az az érdekes, hogy min veszett össze a két szomszéd és a rendcsinálásra kiküldött Gergely pap, hogy tett igazságot. A tény a fontos! Van a kesztölci birtok, idetartozik Klastrompuszta, és mégis van egy Szántó mellett élő szentkereszti birtok. Vagyis egyazon időben két Pálos kolostor létezik egymás mellett, hisz kettéosztotta a vitás birtokrészt a két szomszéd között. Egyik fele a szántóiaké, másik a kesztölcieké. Azért ez eléggé egyértelműen igazolja a szántói kolostor létezését! Ebből arra következtetek, hogy Pilisszentkereszt és Kesztölc között létezik egy harmadik kolostor és az a Szántó melletti úgynevezett Szent Kereszt kolostor lehet.
Igen, de hol? Most kéne segítségül hívni a „hármas barlangot” „patak ölén”-t „hegynek orma fölé”-t. Ebben az összehasonlításban már ellentmondások vannak. A Pilis hegység minden pálos kolostorához tudunk patakot illeszteni. Barlangokban sincs hiány. A szántói kőfülkék három barlangja sincs messze a középkori romoktól, melyek a régi temetőben nyugszanak. Igaz, Klastrompuszta fölött is van három barlang, sőt jóval több, tehát nem a barlangok döntik el a vitát. Az is igaz, hogy a klastrompusztai és a többi pálos kolostornál, étkezésük ellátására halastavacskákat létesítettek völgy elzáró gátakkal. A szántói feltételezett kolostor mellett pedig nincs tó! E nyomós érvet viszont meggyengíti egy Ribnyícsek (magyarul Halastavacska) nevű, több száz éves dűlőnév, amely egy rég elfeledett halastavacska emlékét őrzi. A Pilis hegyről lefolyó vizet gyűjtötte össze egy völgyben. Most is látszódó nyomai illenek egykori halastó létezésére, amely használat híján már rég megszűnt.
A „hegynek orma” ahonnan Esztergom látható, bizonytalan megközelítés mert sem Klastrompusztáról, sem Szántóról nem látszik. Számomra a Szent Kereszt kolostor helyszín megállapításához továbbra is erős érv ez a két szó: „Szántó mellett”. Éppen az, ami fölött a kutatók nagyvonalúan átugrottak. Szántó mellettinek vallja magát a Klastrom pusztai kutató, a pilisszentkereszti kolostorkutató, a pomázi Holdvilág árok kutatója Sashegyi Sándor is. Mind a három Szent Kereszt kolostor- kutató magáénak vallja a kolostort. Bár Szántóra hivatkozik, de magával Szántóval nem foglalkozik senki. Miért hivatkoznak Szántóra, mi lehet Szántó központi helyének az oka?
Vajon miért ment Özséb a veszprémi egyházmegye püspökéhez, Pálhoz reguláért, amikor Klastrompuszta nem a veszprémi, hanem az esztergomi püspökséghez tartozott? Holott az egyházi rendtartás szerint minden ügyben a neki illetékes püspökhöz kell menni. Szántó viszont akkor is Veszprémhez tartozott annak ellenére, hogy Esztergomhoz van közelebb. Ennek egy magyarázata lehet: Özséb Szántón alapította meg a rendet, ezért kellett Veszprémbe menni reguláért. Később aztán már Özséb Esztergomba járt ügyintézni, mert a Pilisben gombamód szaporodó kolostorai mind Esztergomhoz tartoztak, csak a szántói nem, épp az első!
Scitovszky János kardinális, esztergomi érsek 1856-ban írott munkájában Pilisszántóra igazolja Özséb Szent Kereszt tiszteletére állított remete kápolnáját.
Keresgéljünk tovább, hátha akad valami jelecske, egy utalás az ominózus Szent Kereszt kolostor helyszín meghatározására.
A pilisszentkereszti vonalat nyugodtan kihagyhatjuk, egyértelmű, hogy az ciszterci kolostor és nem építhette Boldog Özséb.
A „Pálos rend építészeti emlékei” című könyv szerzőpárosa dr. Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf a Szent Kereszt kolostor helyét Pilisszántó Ény-i határába lokalizálják, és nem látják igazolva a klastrompusztai kolostorral kapcsolatos állítást.
Az általam nagyra becsült Dr. Horvát István, a kesztölci klastrompusztai ásatás vezetője a fent említett 1393-as határjárásnál egy utat említ. 1250-ben még használható lehetett a rómaiak által épített Aquincum-Brigetió (Szőny) útvonal, amely Szántó határán ment végig Kesztölc irányába, majd továbbhaladt, összekapcsolta Szántót, Kesztölcöt, Esztergommal. Ez lehetett a középkori határbejárásoknál emlegetett „Szántóról Budára vezető nagy út” mely mentén állt a mi mérföldkövünk. A mai Bécsi út akkor még nem volt, azt Mária-Terézia építette. Egyébként Szántó jelentőségét már önmagában az is jelezheti, hogy három római út haladt át a falun. Az egyik a Kálvária dombon Zahumenyicán át Csév, illetve Kesztölc irányában, a másik Szentendrétől indulva Ziribárnál ért a faluba. Itt találtak egy római temetkezési helyre utaló szarkofágot. A szétszórt római cserépdarabok ma is ott állnak halomba rakva. Az út a Hosszúhegy tövében haladt végig, majd a Trézsi forrás alatti völgyben kanyarodott vissza Dobogókő felé. Érdekes lehet, hogy Szentendrétől kiindulva mehetett volna nyílegyenesen Dobogókőre de nem, hanem tett egy több kilométeres kitérőt hegyeken, erdőkön keresztül Szántóra. Miért érte meg a rómaiaknak Szántó ezt a nagy plusz munkát?
A Pilis hegységbe dél felöl gyakorlatilag csak itt, ezen a természetes szoroson tudott belépni az ellenség. Különböző korokban ezen a ponton lehetett legjobban lezárni, védeni a Pilis belsejét. A két utat egy harmadik kötötte össze valahol a mostani faluban a kálvária, és az Orosdy kastély alatti terület között. Pilisszántó közlekedési csomópont volt már az ókorban! A templomunk előtt álló római mérföldkő, melyről a kálvária melletti Pri Kamenyi dűlő a nevét kapta, szerepel a középkori határbejárások tájékozódási pontjául. Marcus Aurélius, római császár állítatta Aquincumtól 12 mérföldre, azóta állt ott az 1800-as évek elejéig, több mint másfél évezreden át. A mai kálvária is római őrtoronyra épült az 1850-es években, ezt megelőzően a Hosszúhegy Pilis felöli végén, kb. a mai mészégető kemence környékén volt a kálváriánk. A mérföldkőtől délre a Petyi Radin római villa került feltárásra. Az ásatási rétegekben különböző korok különböző kultúráinak bizonyítékait ásták ki.
A Trézsi forrás szellemisége is évezredes sejtéseket ébreszt, melyek minden korban a forrásvíz fontosságára utalnak. A Pilis testét behálózó erecskéken át eredő, az Orosdy kastély fölötti barlang hármas forrásának vizéből elindulva, mintegy édesanya méhéből, éltető víz fakad, melynek jövője az alapok erejétől származik. Benne van feloldva Atilla, és Árpád vére, Szent István által Égi Édesanyánknak felajánlott és ennél fogva Mária országa, Nagyasszonyunk féltő szeretete, történelmünk dicső emléke. A három forrás piros fehér zöld színe eggyé olvadva folyik ki a kerámia cső végén, melynek minden cseppjében ott csillog a hazaszeretet.
Hazánk sok-sok évszázadának sorsát a Pilisnek, ennek az uralkodói központnak, az itt tartózkodó Szent Koronának gondoskodása őrizte. Árpád házi királyaink hazaszeretete nélkül ez a nép elveszett volna. Ezért éltető és sajátos ízű ennek a pilisszántói forrásnak vize, mert az Ő ránk hagyott keresztényi szeretetét hordozza, és viszi magával tovább. A forrásvízben ránk maradt örökségüket, a víz és erkölcs tisztaságát, mint egy szentélyt, őriznünk kell, mert minden élet megőrzi azokat a tulajdonságokat, melyeket születésekor kap. Nem mindegy tehát milyen közegből indul a vízforrás imádságból, vagy káromlásból.
Orosdy Fülöp 1900-ban építi meg kastélyát, melynek teljes konyhai, fürdő, ivóvíz ellátását ebből a forrásból biztosítja. Megteheti, hisz a forrás 60 méterrel magasabbról adja a vizet mint a kastély tornya. Mivel a víz folyamatosan jön, a fölösleg szökőkutakat táplált. Már akkor villanyárammal, telefonnal látja el az épületet, melynek energiáját a forrás lefolyó, akkor még bőséges vize generálta.
Orosdy báró élete jó részét nagykereskedőként Törökországban tölti. Bejárhatta a nagy folyamközi kultúr helyeket, ahol találkozhatott a „barlang forrás” anyaság kultuszával, melyet aztán idehaza felhasznált a forrás barlangszerű kiépítéséhez. Nyilván a forrás már adott volt, de hogy milyen volt a kialakítása Orosdy előtt, nem tudjuk. Feltételezhetően nem csak egy pocsolya, hisz 1900-ban írott feljegyzés szerint, „kőben foglalt jó forrás”-ként ismerik.
A szentély és forrás egysége már a kereszténység előtt is az ősi kultúrák vallási áhítottságú szellemiségébe vezet vissza. A szentély, ha építve volt is, annak barlangszerűnek kellett lenni.
A sumír uralkodó Gudea szobrának két kezében tartó korsójából kiömlő víz az isteni gondoskodás, a teremtés bőségét jelzi. Egy másik sumér anya papnő a kezében lévő korsóból önti ki az Életadó Vizet. A sumír Bau, egy koronás nőalak fodros ruhában, trónszéken ül, ölében lévő kezében tartja a serleget, melyből az élet vize bugyog ki jelezve, hogy Ő az Élet Asszonya, az Élet Védője! Ismerve a keleti kultúrvidéket, a báró mintha szándékosan a fenti ismérveknek eleget téve, ezeknek az elvárásoknak megfelelően építette ki a barlangot.
A forrásvíz és az életet adó termékeny anyaság szorosan összefüggő misztikus fogalmak voltak az emberiség nagy kultúráiban koroktól és népektől függetlenül, melyek a minden élet indulását, teremtését, születését és védelmét emeli legfőbb társadalmi értékre!
Ennek a szántói forrásnak a neve Trézsi, melynek eredetét nem ismerjük. Mondják, hogy Mária Terézia beceneve.
A kommunizmus pusztító időszakában meghalt forrást Nagyboldogasszony napjára, az Ő tiszteletére mi a szántói tót legények újra életre keltettük. Bármily jutalom, elismerés méltatlan lenne ahhoz az örömhöz, hogy újabb fontos értékkel szolgálhattuk a falunkat, a hazánkat.
A forrás vizét új csövekkel kivezettük az innen néhány méterrel lejjebb terméskőből kiépített, eredeti kerámiacső ivókúthoz, amelybe belecsatlakoztattuk egy negyedik, külső forrás vizét, amelyet egyelőre elzártunk. A három forrásból kifolyó víz egy idő után eltűnik a talajban, átmegy a Pilisszentkeresztre vezető főút alatt, majd újra előjön a Prepadlíszko nevű árokban, ahol újabb források vizével gazdagodva patakként csörgedezik a falun át, míg végül Aguincumnál a Dunába folyik. Pont oda, ahonnan annak idején, majd kétezer évvel ezelőtt elindult a római út Brigettóba.
Ilyen történelmi múlttal rendelkező helyen a Teréz becenevénél méltóbb jelentése kell legyen a Trézsinek. Egyediségét talán a három forrás hármasságában kéne keresni. Logikusabbnak látszik a szó tri-tre, vagyis három jelentésére felfigyelni.
A híres római Trevi-kút azt jelenti, hogy három út találkozása. A Trevi-kút az ókori római birodalom nagy vívmányaként, a hegyből kifolyó, várost tápláló forrásnak vizét szállító „Agua Virgo” vízvezeték végpontja volt. Tehát nem csak hangzásban van hasonlóság, de tartalmában is megegyezik a mi Trézsi forrásunkkal.
Ennyi véletlen egybeesés Pilisszántóval már érdekes lehet.
Ezen a különleges szakrális hegyen helyreállított szentélyben, az erdő csendjében szerényen meghúzódó Trézsi Szeretet Forrásnak több ezer éves történelmi szűrőjén megtisztult erkölcsi tisztaságú vize most újra oltja a tisztességre, becsületre vágyók perzselő szomját.
A forrást Bátor Botond a Magyar Pálos Rend Tartományfőnöke szentelte meg. Azt üzeni nekünk ezzel, hogy törekedjünk a Boldog Özsébi gyökerekhez, mert a gyökereiből táplálkozik a jövő. Nagyboldogasszonyunk napja, 2009. Augusztus 15. óta keresztény főpap által megszentelt víz csordogál a falun keresztül.
Ez a forrás, a Csillagösvény szereplőivel együtt ide várja az anyai szeretetre éhezőket. Itt csordultig feltölthetik testük minden porcikáját szeretettel és vihetik magukkal az emberek közé. Szórják szét köztük számolatlanul! Ne spóroljanak vele, mert itt sosem fogy el, itt van a forrása. Ha pedig szétosztották, jöjjenek töltekezni újra meg újra, mert a világot semmi más nem térítheti vissza a jó útra, csak a szeretet!
A Pilis forrásának üzenetét a Dunába viszi a patak, Ő pedig a tengerbe. Az imánkkal megszentelt vízben a mi cseppnyi szeretetünk így jut el a beteg nagyvilágba, hozzájárulva annak gyógyításához.

Dr. Horvát István dolgozatában többször említi a „Szántó melletti Szent Kereszt egyházban lakó testvéreket”, de a mondat nem keltette fel figyelmét, mert valóban nincs messze Klastrompusztától Szántó.
A határjárás leírásából levont következtetése számomra nem meggyőző. A Kewresmal lejtőtől az úton folyton dél felé haladó határbejáró említi, hogy az úton ismét dél felé haladva a mondott (Szántó mellett) Szent Kereszt kolostorhoz ért és szerintem nem Klastrompusztára, mert hisz azon túljuthatott a folyamatos dél irányú menetelésével. A peres határvonalat pedig szerintem nem Klastrompuszta és Kesztölc között húztak meg, hanem Klastrompuszta és Szántó között.
A dolgozat írója a Szent Kereszt kolostor klastrompusztai beazonosításának perdöntő bizonyítékát abban látja: „mivel Kesztölc és Szántó között más rom nem ismeretes csak a klastrompusztai, ennek kell lennie a pálosok első monostorának maradványaival.”
Csakhogy a dolgozat írásakor 1974-ben nem tudhatta, hogy 1998-ban Szántón, a régi temetőben középkori romokat fogunk találni. Néhány évtizeddel ezelőtt a temető még „kint” volt a falu mellett. Ezzel egy csapásra értelmet nyert a sokszor „Szántó mellettinek” emlegetett Szent Kereszt kolostor hely meghatározásának titka. Mára a falu körbenőtte. Sajnos, a feltárást vezető régész, majd a romokat megtekintő Horváth István határozottan elutasították a szántói kolostor létezésének feltételezését, a romokat csak középkori templomnak tartják. Csak! Itt miért áll meg a gondolat? Egy bazilika nagyságú, 800 éves épület a semmi közepén? Hisz eddig úgy tudtuk, hogy a falu egy nulla.
Vajon, ha Horvát István a dolgozat írásakor tudott volna a szántói romokról, akkor is a klastrompusztai következtetést vonja le? Csak templomot a XIII. századi úgymond jelentéktelen, elhanyagolható, talán pár házas falucskába, Szántóra miért, kik és kinek építettek volna? Miért nem lehet igaz a templom és kolostor együtt teória és miért csak templom az igaz állítás? A kolostor miatt ugyanis már volt logikája a templomépítésnek, ami egyébként nem sokára meg is történt a bűnbánó IV. László király jóvoltából.
Vajon milyen meggyőzőbb bizonyítékot találtak Klastrompusztán a szántói állítással szemben, ami egyértelműen beazonosítja a Szent Kereszt kolostor helyszínét? Az első kolostorról írott középkori és újkori feljegyzések nem Kesztőlcöt, hanem sorra Szántót emelik ki, ami az 1998-as feltárással be is igazolódott. Úgy érzem a mérleg nyelve erősen Szántó felé billent.
Tovább kutattam apró adatok után, vannak-e más jelek a Szent Kereszt kolostor helyszínét illetően.
Kovaloszki Júlia „Pálos remeték Szt. Kereszt kolostora Klastrom pusztán” című munkájában bizonytalannak tartja a Szent Kereszt kolostor helyét.
Ikvai Nándor: Régészeti tanulmányaiban Szántó mellettinek jelöli a Szent Kereszt kolostort, viszont Szántó templomára nem ismert középkori adatot.
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai c. nagyon szép könyvének 116. oldalán Pilisszántóról azt írja: Pálos kolostora a XIII. században már fennállott. 1690-95-ben elpusztult. 261. oldalon a Pálosok fejezetben az első kolostorról azt írja, „Özséb atya alapította 1250-ben a Pilis tövében fekvő Szántó község mellett.” A következő mondata viszont már tévedés: „Ez a pilisszentkereszti rendház volt.”
Dr. Csánkt Dezső 1880-ban a Hunyadiak Kora szerkesztője magyarországi helységneveket sorol fel, hozzátartozó nevezetességével. Kesztölc községnél nem említ semmi különöset, viszont Szántó településhez XIII. századi eredetű pálos kolostort említ.
Ács Tivadar Magyarok idegenben 1902. kötetében így ír: „Özséb……a pilisszántói völgy hármas barlangjához vonult, majd 1250-ben Pilisszentkereszten szerény kolostort és templomot épített.” Állításában jócskán van tévedés, de talán némi igazság is.
Kürcz Antal: „A magyarországi Özséb Szt. Kereszt tiszteletére kis templomocska építéséhez fogott, melléje pedig remete társaival együtt igénytelen kolostort rakott.” Kürcz felsorolja az összes Pálos kolostort, sajnos a klastrompusztait nem, pedig ott van. A kolostorról még azt írja, hogy a „később körülötte épült helység Pilis-Szent-Keresztnek neveztetett.” Egyes kutatók szerint a Klastrompusztai kolostor nem épülhetett 1250.-ben hanem jóval később.
1528-ban jelent meg az első nyomtatott magyar ország térkép. Készítője Lázár Deák. Nem kommersz turista térkép, hanem hiteles, királyoknak, hadvezéreknek készült fontos információs munka.
A térképet a mohácsi vész után nyomták. A térkép akkora területet ölel át, a Dalmát tengertől Erdély keleti széléig és Lengyelország határáig, hogy nyilván csak a fontosabb helységneveket írhatta rá, az ismert stratégiai helységeket jelölte meg. Eddigiek alapján nem valószínű, hogy az elméletileg akkor pár házból álló Szántó falucska önmagában meghatározó jelentőségű volt a Pilisben. Akkor vajon az első magyar térképen miért került Szántó mégis a Pilis hegység, Esztergom, Visegrád helységek vitathatatlan előkelő rangsorába? A Pilisben csak négy helységnevet említ, pedig a maiak legtöbbje akkor már meg volt. Esztergom, Visegrád, Szántó és Solymár. A térképkészítő még fontosnak ítélte értesíteni megbízóit és odaírt egy szócskát: Paulus!. Ne legyünk már olyan kicsinyhitűek, merjünk végre hinni múltunk csodáiban, mert bizony a szántó melletti Paulusról van szó! A térkép ezen területének Pálos jellege ezek szerint kihagyhatatlan információ volt. A töröknek is az volt, hisz Mohács után a védtelenné vált országban sem jobbra, sem balra, hanem hosszú nyúlványként az ország szívébe hatolva, a számára legfontosabbat, legveszélyesebbet, egyenesen a Pilist foglalta el mindenekelőtt. Ezt a térképen lévő szaggatott vonal jelzi. Az első térképet követő többi térkép legtöbbje szintén fontosnak tartotta megjelölni településünket. Milyen stratégiai fontosságának köszönhette „Santo” hogy felkerült egy ilyen fontos térképre? Miért nem Klastrompusztát, vagy Kesztölcöt jelölték meg, ha ott van a Pálosok bölcsője? Nyilván csak a Szent Kereszt főkolostornak köszönhette ezt a kiváltságát, hisz tudjuk milyen hazafias szerepük volt a pálosoknak a törökök elleni harcokban. Egy haditérképen ez már fontos szempont lehetett. Az elsőt követően mindegyik térképen helyet követelt magának Szántó, csak az 1600-as évektől tűnik el, mert kolostorostól mindenestül elpusztította az ellenség.
Érdekes lehet, hogy a középkorban egyszerre két Szántó is létezett, egyik Királyszántó, a másik Nagyszántó néven. Királyszántó kissé délebbre feküdt a mai falutól, talán Vörösvár őse, de még nem jelentkeztek nyomai, jó lenne többet tudni róla.
Gyöngyösi Gergely foglalkozik talán a legbővebben a pálosok történetével, de a Szent Kereszt kolostor helyéről homályosan ír. Az Özséb és hat társa által épített első kolostort Pilisi Szt. Keresztnek nevezi. (Mit ért „Pilisi”-nek nem tudom.) 1263-ban már nyolc kolostort említ név szerint és helységmegnevezés szerint. A felsorolásból megválaszolatlan marad a Pilup-sziget, Szent Ilona és Szent Kereszt kolostor helyszíne. Ha az eddigi feltételezések szerint a Szent Kereszt kolostor mégis Szántón lenne, akkor a klastrompusztai lehet a Szent Ilona. Így kijönne a darabszám és már csak a Pilup-sziget helyszíne hiányzik, amely lehetne Sashegyi Sándor pomázi kolostora akár.
Nem értek a Pálosok kolostor építési szabályaihoz, ezért nem a temetőnkben talált romokat faggatom, hanem azt az erkölcsi szellemiséget, amely ezeket a falakat falunkban felépítette. Ez a szellemiség felismerhető egyéb leleteink arcán, ha egy kicsit alaposabban boncolgatjuk titkait. Lássuk!

Szőnyi József