A Pilis kétéltűi és hüllői

0
1099

Az ember nem is gondolná, hogy a Pilisben 20 fajta kétéltű és hüllő él.

Van köztük néhány ijesztő kinézetű, van nagyon védett, valamint van egy teknős is. De jöjjön a lista:

1. Foltos szalamandra

Hazánk összetéveszthetetlen farkos kétéltűje. 20 cm-es fekete testét citrom- vagy narancssárga foltok tarkítják. Ez a tarka színezet mérgező bőrváladékára hívja fel a ragadozók figyelmét.

2. Pettyes gőte

Leggyakoribb farkos kétéltűnk, síkvidéken, valamint hegy- és dombvidéken egyaránt elő- fordul. Többnyire a vízbe szaporodni visszatérő egyedekkel lehet találkozni tavaszszal, a szárazföldön rejtettebb életet él.

3. Barna varangy

A varangyokat rücskös, szemölcsös, száraz tapintású bő- rükről könnyű felismerni. Két varangyfajunk közül a barna inkább a középhegysé- gi lomberdőöv lakója, míg a zöld varangy nyíltabb helyeken, alföldön, települések közelében, mezőgazdasági területeken fordul elő.

4. Zöld varangy

Ezt a kistermetű varangyot inkább falvakból, kertvárosokból ismerjük, és kevésbé hegyvidéki erdeinkből. Előfordulhat, hogy saját kertünkben egészen közönséges, de a Pilisben mégsem fogunk találkozni vele.

5. Sárgahasú unka

A laikusok által alig ismert, szűk körben elterjedt békafaj, mellyel többnyire hegyvidéki kirándulásaink során találkozhatunk. Meghatározása szaktudást igényel, könnyen összetéveszthetjük jóval gyakoribb vöröshasú rokonával.

6. Vöröshasú unka

Az ország síkvidékein széles körben elterjedt, mégis kissé ismeretlen békafajunk. Más állatéval összetéveszthetetlen huhogó hívó- hangját minden bizonnyal sokkal többen hallották már, mint ahányan látták magát az állatot.

7. Zöld levelibéka


Fajgazdag család egyetlen hazai képviselője ez az általában közkedvelt, szép kétéltű. Valamennyi lábujján tapadókorongot visel, melyek segítségével üvegen, vagy a növények sima levelén is képes megkapaszkodni.

8. Barna ásóbéka

Egyik legrejtettebb életmódot folytató kétéltűfajunk, de a tavaszi vándorlás során vagy nagy esők után gyakran előkerül. Igen szárazságtűrő és jól ás, az aszályos időszakokat a földbe temetkezve vészeli át. Előfordulása lazább talajokhoz, pl. homokhoz kötődik.

9. Erdei béka

A barna- vagy bajszosbékák csoportjába tartozik, melyek előbbi nevüket túlnyomórészt barna színűkről, az utóbbit a fejük két oldalán húzódó, bajusznak nézhető sötét sávról kapták. Közülük az erdei béka a leggyakoribb, lombos erdeinkben mindenfelé előfordul.

10. Gyepi béka

Szintén a barnabékák képviselője. Hűvösebb erdőkben, általában nagyobb tengerszint feletti magasságban vagy nyirkos patakvölgyekben akadhatunk rá. Általában az aljnövényzetben, avarban, kövek között tartózkodik, esős időben nappal is aktív.

11. Kecskebéka csoport


Magyarország leggyakoribb békacsoportja, mely három, a laikusok számára nehezen elkülöníthető fajt foglal magába. Közös jellemzőjük a zöldes-mintás színezet és a többé-kevésbé vízhez kötött életmód.

12. Mocsári teknős

Egyetlen őshonos teknősfajunk, magyarországi állománya európai viszonylatban is tekintélyesnek mondható. Fekete alapon sárgán pettyezett páncélját könnyű felismerni, habár az idős állatok gyakran kifakulnak vagy ellepi őket az alga.

13. Zöld gyík

Hatalmas termetű gyíkunk, melyet szinte minden kertvárosban élő ember ismer. Ha valakinek megtelepszik a kertjében, előbb-utóbb bizonyosan szem elé kerül. Színpompás hímjét a népnyelv méltán nevezi királygyíknak.

14. Fali gyík

Kevésbé feltűnő, de igen gyakori gyíkfajunk, melyet szinte mindenki ismer. Még a városlakók is gyakran találkozhatnak vele, hiszen képes megtelepedni a legsivárabb panelházak közt is.

15. Pannongyík

A pannongyík egyike hazánk legkevésbé ismert hüllőinek. Apró termete miatt igen ritkán kerül szemünk elé, és a laikusok gyakorta vélik más gyíkfajok fiatal egyedeinek. Élőhelye folyamatosan zsugorodik, fokozott védelem alatt áll.

16. Lábatlangyík

A kígyószerű lábatlangyík ritkán kerül szem elé. Sokan félnek tőle vagy agyonverik, mert kígyónak nézik, pedig teljesen ártalmatlan állatról van szó. Lassú mozgású gerinctelenekkel, csigákkal és férgekkel táplálkozik elsősorban.

17. Vízisikló

Magyarország legjobban ismert siklóféléje, a feje két oldalát díszítő félhold alakú, sárga vagy narancsszínű tarkó- foltokról igen könnyű felismerni. Tűrőképes hüllőfaj, így erősen zavart környezetben is megtelepszik.

18. Kockás sikló

Nagyobb tavaink jellegzetes lakója, gyakran pillanthatjuk meg a vízben úszva, amint fejét a felszín fölé emelve tájékozódik. Kevésbé ismert siklófajunk, melyet rendszeresen összekevernek a közeli rokon vízisiklóval.

19. Erdei sikló

Nagy testű, impozáns sikló, amellyel kis szerencsével összeakadhatunk a Pilis és a Visegrádi-hegység területén. Bár többnyire nem agresszív viselkedésű, az elénk kerülő siklót minél kevésbé háborgassuk, és esetleg fényképek készítése után engedjük útjára.

20. Rézsikkló

Viszonylag kis termetű sikló, melynek mintázata némiképp a viperákéra emlékeztet. Emiatt sokat elpusztítanak közülük, noha teljesen ártalmatlan állatokról van szó (ráadásul viperáink is védettek). Kerek szembogara, sima, csillogó pikkelyei alapján könnyen azonosítható.

 

Készült a Pilisi Parkerdő Zrt. információs anyaga alapján.